Ami Debrecennek az Aranybika, az Pécsnek a Nádor szálló - mondhatnánk, de ez így nem lenne igaz. Az Aranybika ugyanis ma is üzemel, a Nádor viszont 1989-óta zárva van, a világörökségi címre vágyó pécsi belváros nagy bánatára.
A Nádornak nincs olyan patinás múltja, mint a Bikának, nem is a legrégibb pécsi fogadó, hiszen csak 1845-ben kezdték el építeni és 1846. októberében nyitották meg. Mindezek ellenére - köszönhetően a kiváló szolgáltatásoknak - rövidesen Pécs jelképévé vált. A szállodát Stopfer Márton és veje, Schönherr Eduárd kereskedő építette, első bérlője pedig Hohe György volt, aki Pesten már bérlője volt a Korona és a Török Császár kávéházaknak. A névadó József Nádor lett, aki ekkor töltötte be nádorispánságának 50. esztendejét. Schönherr visszaemlékezéseiben így írta le a megnyitási ceremóniát: "Volt akkor zsúfolásig telt kávéház, étterem. A mindennemű italokat alig győzték az élvezőknek nyújtani. Az étteremben is annyian voltak, hogy a végén már, az étkekből kifogyva teljesen, sajtot sem tudtak az éhező vendégeknek felszolgálni." Az első években sok híres vendég fordult meg a Nádorban, ezek közül az első a világhírű Liszt Ferenc volt. Ottlétekor a szálló úgy megtelt, hogy a fogadós még a saját lakásából is kiköltözött, hogy ezzel is több férőhely legyen. Schönherr az idők folyamán több bérlővel is szerződést bontott, majd maga vette át az irányítást. Bécsből rendelt "Nádor" vésettel ezüst evőeszközöket, Prágából hozatta a puncsot és a likőrt.
A szálló első ötven évére és a jó hírére jellemző, hogy a Pécsi Napló erre így emlékezik 1897-ben: "Valamikor Baranya, Tolna, Somogy megye intelligenciája, mely a régi jó időkben vásárolni, mulatni, bálozni Pécsre járt, nem ismert más szállodát, csak a Nádort. Ha valamirevaló vendég érkezett Pécsre, az a Nádorban foglalt szobát. Hetedhét vármegyére szóló híre volt ennek a szállodának. Akkoriban még nem voltak vasutak, melyek világgá röpítik az utasokat. Négylovas fogattal robogtak be Pécsre az urak, s hová is szállhattak volna, ha nem a Nádorba, mely azon időkben Pécs legnagyobb szállodája volt."
A századfordulót követően - mint sok társa - a Nádor is megérett az újjáépítésre. Schönherr örökösei a korabeli pesti szállodák tanulmányozása után úgy döntöttek, hogy Glück Frigyes Pannónia szállójának mintájára készítik el az új épületet. Az 1902. novemberi megnyitóról a már idézett Pécsi Napló tudósított: "A főbejárattól jobbra nagyarányú kávéházba lépünk, melynek berendezése pazarnak mondható. A falakon velencei tükrök, gobelinek, a kalapok elhelyezésére vastag üveglemezek szolgálnak körbe a falakon. Négy biliárdasztal áll rendelkezésre. (Hamarosan poharanként is mérni fogják a finom pilseni sört.) A kávéháznál valamivel kisebb a söröző közönség részére berendezett vendéglő, mely fával van burkolva és szintén az utcára nyílik. A téli kert a budapesti Pannónia szálló mintájára készült, csakhogy azt berendezésének fényességével felülmúlja. Középen szökőkút csobog, a terem fölé hajló, mozgatható üvegtető nappali világosságot bocsát a helyiségbe, nyáron elmozdítható, s a szabad ég alatt töltheti kellemesen idejét a Téli kert közönsége. Mintegy 150 vendégnek itt kényelmesen van hely. Kisebb társaságok részére szobák nyílnak a nagyteremből, melyek ugyanakkor egymással összekapcsolhatók, zártkörű rendezvényekre igen alkalmasak."
A szállóban működő híres kávéházat is többször átépítették, a századforduló előtt utoljára 1897-ben. A bérlő, Skrobay István a következő szavakkal nyitotta meg az új helységet: "Költséget nem kímélve a kávéházat újonnan átalakítottam és minden követelménynek megfelelően fővárosi mód szerint berendeztem, mindenféle kívánható újságot tartok és különös gondot fordítok ara, hogy kiváló kávé és más italok hamisítatlanul kiszolgáltassanak, úgy, hogy bármily társaságnak és minden egyes vendégnek kényelmes szórakozási hellyé legyen. Kérem a nagyérdemű közönség becses látogatását."
Az 1902-ben megnyitott új szállodában a kávéházat az épület másik oldalára helyezték, melyet a szálló bérlője, Schoffer J. Béla üzemeltetett haláláig. A Nádor kávéház volt az egyetlen az országban, amely megúszta az államosítást - 1953-ban a Nádor Szálló Vállalat birtokába került - és 1989-ig, a szálló bezárásáig üzemelt. Irodalmi asztalánál törzsvendég volt Bertha Bulcsú, Lázár Ervin, Szántó Tibor és Galsai Pongrác. Pécsett töltött éveik alatt a színház mellett itt volt a második otthona többek között Avar Istvánnak, Haumann Péternek, Kálmán Györgynek és Tomanek Nándornak. A zöld márványlapos asztalok és a süppedő fotelek, a hangulatos boxok mellett Haranghy Jenő két óriási vászonra festett, kávé és teaszüretet ábrázoló képe tette felejthetetlenné az itt tartózkodást. Az egyiken ez olvasható:
A kávé legyen forró, mint a pokol,
Fekete, mint az ördög.
Tiszta, mint egy angyal,
És édes, mint a szerelem.
Horváth Dezső
